unfoldingWord 12 - A kivonulás
Balangkas: Exodus 12:33-15:21
Bilang ng Talata: 1212
Wika: Hungarian
Tagapakinig: General
Layunin: Evangelism; Teaching
Features: Bible Stories; Paraphrase Scripture
Katayuan: Approved
Ang mga script ay panimulang gabay para sa pagsasalin at pagre-record sa ibat-ibang wika.Ang mga ito ay ay dapat na angkupin kung kinakailangan para maunawaan at makabuluhan sa bawat kultura at wika. Ilang termino at konsepto na ginamit ay maaaring gamitin para maipaliwanag o maaari di na palitan o tanggalin ng ganap.
Salita ng Talata
Az izraeliták nagyon boldogok voltak hogy elhagyhatták Egyiptomot. Már nem voltak rabszolgák és elindultak az Ígéret Földje felé! Az egyiptomiak megadtak az izraelitáknak amit csak kértek, még aranyat, ezüstöt és más értékes dolgokat is. Néhány más nemzetből származó ember is hitt Istenben és az izraelitákkal együtt elhagyták Egyiptomot.
Isten egy magas felhőoszloppal vezette őket, amely nappal előttük ment, éjszaka pedig átváltozott egy magas tűzoszloppá. Isten mindig velük volt és vezette őket az utazásukban. Csak annyit kellett tegyenek, hogy követik Istent.
Egy rövid idő után a fáraó és az emberei meggondolták magukat és azt akarták, hogy az izraeliták ismét a rabszolgáik legyenek. Isten megkeményítette a fáraót azért, hogy a nép meglássa, hogy Isten az egyedüli igaz Isten, és megértsék, hogy Jáhve hatalmasabb a fáraónál és az ő isteneinél.
Ezért a fáraó és a serege üldözőbe vette az izraelitákat, hogy ismét a rabszolgáivá tegye őket. Amikor az izraeliták látták az üldöző egyiptomi hadsereget, észrevették hogy nincs menekvés, mivel mögöttük az egyiptomiak, előttük pedig a Vörös Tenger volt. Nagyon féltek és felkiáltottak: "Miért hagytuk el Egyiptomot? Meg fogunk halni!"
Mózes azt mondta az izraelitáknak: "Ne féljetek! Az Úr fog harcolni értetek a mai napon és megment titeket." Ezután Isten azt mondta Mózesnek: "Mondd a népnek, hogy induljon a Vörös Tenger felé."
Ekkor Isten a felhőoszlopot elmozdította és az izraeliták és az egyiptomiak közé állította úgy, hogy az egyiptomiak nem látták az izraelitákat.
Isten azt mondta Mózesnek, hogy nyújtsa ki a kezét a tenger felé és hasítsa ketté a vizet. Ekkor Isten szelet támasztott, amely a tengervizet szétnyomta jobbra és balra, így egy ösvény alakult a tengerben.
Az izraeliták átvonultak a szárazon a tenger közepén míg a víz mindkét oldalunkon falként állt.
Ekkor Isten elmozdította a felhőoszlopot, hogy az egyiptomiak megláthassák Izráelt menekülni. Az egyiptomiak úgy döntöttek, hogy tovább üldözik őket.
Így tehát követték az izraelitákat a tenger közepén levő ösvényre, de Isten pánikot keltett az egyiptomiak között és a harci kocsik kerekei beragadtak. Azt kiáltották: "Meneküljetek! Isten harcol az izraelitákért!"
Miután az izraeliták mind átjutottak biztonságosan a tenger másik partjára Isten azt mondta Mózesnek, hogy ismét nyújtsa ki a kezét. Amikor engedelmeskedett a víz visszatért a helyére és elborította az egyiptomi hadsereget. Az egész egyiptomi hadsereg megfulladt.
Amikor az izraeliták látták, hogy az egyiptomiak meghaltak bíztak Istenben és elhitték, hogy Mózes Isten prófétája.
Az izraeliták teljes szívből örültek, mivel Isten megszabadította őket a haláltól és a rabszolgaságból. Most már szabadok voltak Istent szolgálni. Énekeket énekeltek, ünnepelve az újonnan nyert szabadságukat és dicsérték Istent, mivel megmentette őket az egyiptomi seregtől.
Isten megparancsolta Izráelnek, hogy minden évben ünnepeljék meg a Páskát, hogy megemlékezzenek arról, hogy Isten győzelmet adott nekik az egyiptomiak felett és megszabadította őket a szolgaságból. Úgy ünnepelték, hogy megöltek egy tökéletes bárányt amelyet kovásztalan kenyérrel ettek meg.