unfoldingWord 14 - Pusztai bolyongás
രൂപരേഖ: Exodus 16-17; Numbers 10-14; 20; 27; Deuteronomy 34
മൂലരേഖ (സ്ക്രിപ്റ്റ്) നമ്പർ: 1214
ഭാഷ: Hungarian
പ്രേക്ഷകർ: General
ഉദ്ദേശം: Evangelism; Teaching
Features: Bible Stories; Paraphrase Scripture
അവസ്ഥ: Approved
മറ്റ് ഭാഷകളിലേക്ക് വിവർത്തനം ചെയ്യുന്നതിനും റെക്കോർഡുചെയ്യുന്നതിനുമുള്ള അടിസ്ഥാന മാർഗ്ഗനിർദ്ദേശങ്ങളാണ് സ്ക്രിപ്റ്റുകൾ. ഓരോ വ്യത്യസ്ത സംസ്കാരത്തിനും ഭാഷയ്ക്കും അവ മനസ്സിലാക്കാവുന്നതും പ്രസക്തവുമാക്കുന്നതിന് അവ ആവശ്യാനുസരണം പൊരുത്തപ്പെടുത്തണം. ഉപയോഗിച്ച ചില നിബന്ധനകൾക്കും ആശയങ്ങൾക്കും കൂടുതൽ വിശദീകരണം ആവശ്യമായി വന്നേക്കാം അല്ലെങ്കിൽ രൂപാന്തരപ്പെടുത്തുകയോ പൂർണ്ണമായും ഒഴിവാക്കുകയോ ചെയ്യാം.
മൂലരേഖ (സ്ക്രിപ്റ്റ്) ടെക്സ്റ്റ്
Miután Isten közölte az izraelitákkal azokat a törvényeket, melyeknek szót kellett fogadjanak a vele kötött szövetség részeként, elhagyták a Sínai Hegyet. Isten elkezdte vezetni őket az Ígéret Földje felé, melyet Kánaánnak is hívtak. A felhőoszlop előttük haladt Kánaán felé, ők pedig követték.
Isten megígérte Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy az utódaiknak fogja adni az Ígéret Földjét, mostanra azonban már sok népcsoport élt azon a földön. Őket kananeusoknak nevezték. A kananeusok nem imádták és nem engedelmeskedtek Istennek. Hamis isteneket tiszteltek és sok gonosz dolgot tettek.
Isten azt mondta az izraelitáknak: "Ki kell irtsátok az összes kananeust az Ígéret Földjéről. Ne béküljetek ki velük és ne házasodjatok velük. Teljesen el kell pusztítsátok minden bálványukat. Ha nem engedelmeskedtek nekem, akkor az ő bálványaikat fogjátok imádni helyettem."
Amikor az izraeliták elérték Kánaán határát Mózes kiválasztott tizenkét férfit, Izráel minden törzséből egyet-egyet. Utasította ezeket a férfiakat arra, hogy menjenek el és kémleljék ki a földet, hogy lássák meg, hogy milyen az. A kananeusokat is ki kellett kémleljék, hogy lássák, hogy erősek-e vagy gyengék.
A tizenkét férfi negyven napig utazott Kánaánban mindenfelé utána pedig visszatértek. Azt mondták a népnek: "Ez a föld nagyon termékeny és a termés bőséges." A kémek közül azonban tízen azt mondták: "A városok nagyon erősek, a lakosaik pedig óriások! Ha megtámadjuk őket biztosan legyőznek és megölnek minket!"
Káleb és Józsué, a másik két kém rögtön azt mondták: "Igaz, hogy a kánaáni népek magasak és erősek, mi azonban biztosan legyőzhetjük őket. Isten fog harcolni velünk!"
A nép azonban nem hallgatott Kálebre és Józsuéra. Megharagudtak Mózesre és Áronra és azt mondták: "Miért hoztatok bennünket erre a szörnyű helyre? Inkább maradtunk volna Egyiptomban mintsem hogy háborúban haljunk meg, gyermekeink és feleségeink pedig rabszolgák legyenek." A nép egy másik vezetőt akart választani, hogy visszavigye őket Egyiptomba.
Isten nagyon megharagudott és megjelent a Gyülekezet Sátrában. Azt mondta: "Mivel fellázadtatok ellenem az egész nép bolyongani fog a pusztában. Józsuén és Káleben kívül mindenki aki húsz évesnél idősebb meg fog halni a pusztában és soha nem fog belépni az Ígéret Földjére."
Amikor a nép meghallotta ezt megbánták, hogy vétkeztek. Vették a fegyvereiket és elmentek megtámadni a kánaáni népeket. Mózes figyelmeztette őket, hogy ne tegyék ezt, mert Isten nem lesz velük, de nem hallgattak Mózesre.
Isten nem volt velük a harcban ezért legyőzték őket és sokan közülük meghaltak. Utána az izraeliták visszafordultak Kánaánból és negyven évig bolyongtak a pusztában.
A negyven év alatt, amíg Izráel népe bolyongott a pusztában Isten a gondjukat viselte. A mennyből kenyeret, "mannát" adott nekik. Fürjeket is küldött seregestől a táborukba (a fürjek közepes termetű madarak), hogy legyen ennivaló húsuk. Mindez idő alatt Isten megtartotta a ruháikat és saruikat, és azok nem használódtak el.
Isten csodálatos módon vizet fakasztott nekik egy sziklából. Mindezek dacára Izráel népe siránkozott és zúgolódott Isten és Mózes ellen. Ennek ellenére Isten hűséges maradt az ígéreteihez, melyeket megígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Egy másik alkalommal, amikor a népnek nem volt vize Isten azt mondta Mózesnek: "Szólj a sziklának és víz fog fakadni belőle." Mózes azonban tiszteletlen volt Istennel az egész nép előtt mivel a botjával kétszer ráütött a sziklára ahelyett hogy szólt volna neki. Víz fakadt a sziklából és az emberek ihattak, Isten azonban megharagudott Mózesre és azt mondta: "Nem mehetsz be az Ígéret Földjére."
Miután az izraeliták bolyongtak a pusztaságban negyven éven át mindazok akik fellázadtak Isten ellen meghaltak. Ekkor Isten az Ígéret Földje szélére vezette a népet. Mózes már nagyon öreg volt ezért Isten kiválasztotta Józsuét, hogy segítsen neki a népet vezetni. Isten megígérte Mózesnek, hogy egy nap majd küldeni fog egy Mózeshez hasonló prófétát.
Ekkor Isten azt mondta Mózesnek, hogy menjen fel egy hegy tetejére, hogy megláthassa az Ígéret Földjét. Mózes látta az Ígéret Földjét, Isten azonban nem engedte meg neki, hogy bemenjen oda. Utána Mózes meghalt és az izraeliták harminc napig siratták. Józsué lett az új vezérük. Józsué jó vezér volt, mert bízott és engedelmeskedett Istennek.